A budapesti éjszaka halott. És nem most halt meg, hanem valahol ott 2012-ben, amikor elhitették velünk, hogy a tökéletes kocsmaélmény az, ha egy steril műtőben iszunk túlárazott dizájnsört, rágyújtani meg menjünk ki a fagyba, aztán este 11-kor mindenkit hazazavarnak aludni.

Kezdjük azzal, ami a leginkább felbasz az egész hazai kocsmakultúrában: nem lehet dohányozni a kocsmákban. Teljesen értelmetlen faszság volt ezt meglépni. Egy kocsma nem kocsma füstszag nélkül. Ha nincs füst, az nem egy ivó, hanem egy steril kórházi szoba. És árulja már el valaki: ki a faszom akar egy steril kórházi teremben bebaszni? Akit zavar a füst, az igyon otthon a kanapén, vagy menjen el egy teaházba. Régen beültél, kikérted a söröd, meggyújtottad a cigit, és megvolt a világmegváltó hangulat. Ma meg? Tízpercenként fel kell állnod az asztaltól, és állsz kint a hidegben,, miközben bent melegszik a söröd.

A dominóeffektus: Hogy lett a cigitilalomból 11 órás takarodó?

De a legjobb az egészben a zseniális döntéshozói logika. Mi történt a 2012-es tiltás után? A dohányozni kívánó tömeg értelemszerűen kiszorult az utcára. Kint álltak a kocsma előtt, beszélgettek, nevettek, ergo: „hangoskodtak”. Erre a környéken lakók persze azonnal felháborodtak és verték a tamtamot az önkormányzatnál, hogy nem tudnak aludni a járdán bagózó tömegtől.

És erre mi volt a reakció? Logikus lett volna azt mondani: „Ja, jó, akkor ezt elbasztuk, engedjük vissza a bagósokat a négy fal közé, és egyből kiürülnek az utcák éjszaka”. Hát nem bazdmeg. A zseniális megoldás az lett, hogy a sok kerületi önkormányzati rendelettel akkor zárjuk be a legtöbb helyet este 11-kor! Tapsvihar. Probléma „megoldva”.

Így jutottunk el a kötelező zárórákig. De komolyan, ki a faszom iszik este 11 előtt? Nem vidéken vagyunk bazdmeg, ahol a kocsma reggel 5-kor nyit, és a törzsközönség nyitás előtt 5 perccel már a kilincset rángatja. Amíg mi még csak a kávénkat próbáljuk magunkba diktálni, ők reggel 8-ra már hulla részegek a jól bevált Kőbányai + kőműves Actimel kombótól, aztán délután négykor már zárnak is. Lehet, hogy egyesek szerint ez a magyar kocsmaromantika csúcsa, de azért nekünk, fiataloknak egy kicsit mások az igényeink.

Hígított lóhugy és a fancy craft-sznobizmus

Alapból az is egy katasztrófa, amit a sörökkel művelnek. Bemész egy átlagos helyre, és normális sör helyett valami hígított lóhugyot tolnak eléd – amit ugye bűntudattal, cigi nélkül kell lehúznod.

Két véglet létezik. Az egyik a vidéki kocsma, ahol sokszor még csapolt sör sincs baszki, csak üveges. Ki a faszom vesz egy kocsmában üveges sört? Azt megveszem a Sparban negyedannyiért. Mondjuk az üveges még mindig a kevésbé szar opció. Sokan jönnek azzal a hülyeséggel, hogy „ugyanolyan íze van a dobozosnak is”. Hát nem. Aki életében legalább egyszer ivott egy normális sört, az tudja, hogy fényévekkel jobb az üveges. De a hierarchia csúcsán akkor is a csapolt áll.

A ló túloldala meg a budapesti kocsmakultúra. Bemész, és eléd raknak egy méregdrága „craft” sört. Persze szigorúan 400 ml-es pohárban, mert a fél liter már proli. Itt igazából csak a fancy, dizájnos csomagolást fizeted meg, miközben a cucc nagyjából ugyanolyan szar, mint a többi hazai csoda. Na jó, talán egy fokkal jobb, de ha Prágában bemennél egy rendes kocsmába, és kikérnél egy ilyen túlárazott craft bohóckodást, páros lábbal basznának ki az ajtón. Elbújhatnak ezek a fancy szarok egy jóféle csapolt Pilsner vagy Staropramen mellett.

A téli terasz-krízis

És ha már kilöktek minket az utcára bagózni, hol csináljuk? Alig találni olyan kocsmát Budapesten, aminek van normális, élhető kinti terasza. A legtöbb helyen odabasznak egy-két billegő asztalt a járda szélére, a kipufogógázba, és el van intézve.

Olyan helyet pedig, aminek fűtött dohányzóterasza lenne, ami ténylegesen alkalmas egy téli ivászatra? Kábé egyet ismerek az egész városban. Nem is nagyon járok máshova.

Az utolsó bástyák: Irány a határ!

Ha normális kocsmakultúrát akarsz, nem is kell messzire menni. Csak át a határon. Szlovákia és Csehország maradtak az igazi kocsmaélmény utolsó bástyái az Európai Unióban.

Sokkal érdemesebb lemenni bebaszni Párkányba (másfél óra vonattal Budapestről). A vonatjegy árát ott helyben megspórolod, mert a sör a pesti árak töredékébe kerül, a minősége meg fényévekkel jobb. Bent ülhetsz, cigizhetsz, ihatod a jó cseh/szlovák sört. Sőt, valahol még játékgépek is villognak a sarokban, mert náluk még ez sem állami monopólium, mint itthon. Én nem egy neonfényes kirakatban akarok iszogatni, hanem egy jó, büdös, füstös romkocsmában lealjasodni, ahogy azt kell.

A legviccesebb abszurditást viszont Románia hozza. Akárhogy próbálok logikát keresni a román szabályozásban, képtelenség. Náluk az a helyzet, hogy szinte mindenhol lehet dohányozni. Még a kibaszott vonaton is! De a kocsmákban? Ott nem. Próbálja meg valaki megérteni őket. Én feladtam.

Reméljük, egyszer Magyarországon is beköszönt egy normális, szabad kocsmakultúra, ahol felnőttként kezelnek és rágyújthatsz a söröd mellett, de az biztos, hogy nem ebben az évszázadban lesz. Addig meg marad a steril kórházi szoba és a 11 órás takarodó.